Túlkínálat

Ez lenne a tömör véleményem ami mostanában a webes szolgáltatások piacát jellemzi. Egy szép nagy rakás szolgáltatás ami jobbnál jobb opciókat kínál e-mailezésre, rss olvasásra, találkozók, események, teendők kezelésére, online fájl tárolásra, backup-ra, stb. Alapból nincs is ezzel gond, van lehetőség választani. Inkább azt kérdőjelezném meg, hogy kell e egyáltalán választanunk. Leginkább azt tapasztalom, hogy a kínálat szabja meg a keresletet: jön egy cég a maga termékével és megmutatja mi mindent tud, és még a végére se érünk a bemutató videónak, már regisztráltunk is, mert milyen jó. Talán ez nem általános, inkább csak geek betegség. De tényleg szükség van arra, hogy a képeim fent a felhőben heverjenek? Folytatás...

Ha összehasonlítom a különböző cégek javaslatát, szinte mindegyik szépen el tudja adni azt amit kínál, de olykor épp egymás ellen beszélnek. Pl. a Mozy 2GB tárhelyet ad online adatmentésre (ingyen), ami jól hangzik, de az apple is csinosan tálalja a time capsule-t ami a helyi mentést támogatja (wifi-n keresztül). Az egyik azt mondja mentsünk online, a másik jó ha megvesszük szép pénzért és kis otthonunkban készítünk adatmentés egy automatizált folyamattal. A fenti példa nem túl szemléltető, mert adatmentésre szükség van, de kell e hogy online legyen? Mert milyen jó, ha bekrepál az adat helyileg (egy időben az biztonsági mentéssel – nem nagy esély van rá), így logikus az online és már regisztrálok is. De hány ember végez rendszeresen adatmentést a saját gépén optikai vagy külső meghajtóra? Emellett hány embernek halt be ezzel együtt egy időben a mentett és az eredeti példány? Kell e nekem online naptár ha telefonomba beírt események csipognak nekem emlékeztetőként? Kontrázik e az a a dolog, hogy “keep track of life's important events all in one place.” vagy hogy felhős szolgáltatás és így bárhonnét elérhetem? Nem kontrázik de szép, a telefonom mindig nálam van, az internet, a monitorom és az egerem viszont nem fér a zsebembe. Kiváló szolgáltatások ezek, a kérdés az hogy tényleg szükség van e rá? Vállalati környezetben, egyéb közös munka esetén hasznos lehet, de biztos vagyok benne, hogy több ember használ ilyen szolgáltatást mint akinek tényleg szükség lenne rá. Tehetjük, mert ingyenes a legtöbb, de ettől még kell? A felülettervezési munkáim miatt rengeteg alkalmazást megnézek, a felületeket, működéseket tanulmányozom, de hatalmas lenyomatokat hagyva magam után. Kapom az e-maileket, hogy le fog járni egy-egy regisztrációm, miközben próbálom felidézni, hogy milyen oldalról is van szó, mert nem emlékszem hogy mikor regisztráltam. Ezeket az online szolgáltatásokat (annak ellenére, hogy az egy kattintás is már nagy hajlandóságot követel a felhasználótól) szép mennyiségű felhasználó gyarapítja.

A halmozós szokás már igazából a szoftverek terén is kialakult még a web 2.0 előtt. Rengeteg szoftver kínál rengeteg lehetőséget, de sokszor ugyanazt. De ingyen van (nagyrészt) és felteszik, mert milyen jó. És ekkor jutunk el az “igazi” pc-s felhasználókig: külön videó lejátszó szinte fájltípusonként, két oszlopban megjelenő startmenü, de ha megkérdezem valamiről hogy: “Ez mi?” akkor jön a bizonytalan válasz, vagy a konkrét “nem tudom”. Ennek gyengébb fokozata, mikor a meglévő programot tudja mire jó, de hogy MÉG mire jó...

Egy egyszerű példával szemléltetve, mikor valaki leszed egy levelező programot az internetről és beállítja a fiókját rá, de közben fogalma sincs arról hogy van levelező program alapból a rendszerében vagy képnézegető, vagy zenelejátszó. Vagy hogy egy adott szoftverben mennyi lehetőség rejlik pluszban, ami rengeteg időt spórol meg ha tudja mikor hová kell kattintani. (Egyik kedvencem mikor valaki wysiwyg szerkesztővel rendelkező programot használ (mert jó), de inkább kézzel írja a kódot) 
Itt nem arról van szó, hogy ezt vagy azt jobban szereti, hanem, hogy nincs is összehasonlítási alapja.

A konklúzió az lenne, hogy harmada elegendő lenne a dolgoknak ahhoz hogy a munkánkat elvégezzük, illetve kényelmesen élhessünk. Mielőtt nekilátunk érdemes elolvasnunk a leírásokat, megismerni a tényleges kínálatot, lehetőségeket, összehasonlításokat végezni és végső soron mérlegelni, hogy tényleg szükségünk van e rá vagy nincs. Az egyszerűség elve érvényes: minél kevesebb dologból, minél könnyebben, minél jobb dolgot.
Talán sikerül átültetünk később más területekre is, hogy attól hogy valami ingyenes, meg vonzónak tűnik még nem biztos hogy kell.